Q - a könyv borítója

Q - A könyv

Útinapló

Programok

Bazsu üzenete

Írások

Vélemények

E-mail

English


eXTReMe Tracker

 

Írja meg véleményét!
 
VÉLEMÉNYEK
Q Q Q

Kedves Zsuzsa!
Az én nevem Horti Antal, nagyon örülök, hogy ezúton írhatok magának. Egy éve olvasom a Q-t, minden mindennel összefügg.
Igaz minden szó, csodálatos, hogy ennek én is részese lehetek, tevőlegesen is. Mindent megpróbálok tenni, hogy segítsek, vagyis az ön küldetése minél "jobban" sikerüljön. Nekem nincs olyan közvetlen szellemi kapcsolatom mint Zsuzsannának, de azt érzem hosszú ideje, hogy cseppekben gyűlik össze bennem a felismerés, nem is tudom igazán mi az, de biztosan érzem.
Ezt a felismerést szeretném használni mindenki javára. Amikor olvastam az Arvisurát, szerettem volna belehelyezni a bibliába, mostanra megértettem, hogy a bibliát kell az Arvisurába helyeznem, ebben segített nekem nagyon sokat Zsuzsanna. Kérem ne csüggedjen, nagy szükség van magára! Csak a szeretet, a tevékeny és bölcs szeretet képes az embereken segíteni, nagyon nehéz, embert próbáló. Azt látom, hogy a legnagyobbak is elbukhatnak ha meghidegül bennük a szeretet, ezt is megértettem az Arvisurából többek között, de hiszem azt - és nem fogok a szeretet miatt soha megszégyenülni - , hogy mindig megéri erőfeszítést tenni az igazságért, amit Ön mond el nekünk, ha mi nem is halljuk meg mindig.
Sok erőt, áldást kérek magának,  egészséget és szeretetet. Zsuzsanna, én magával vagyok.
Szeretettel, Antal.  
    

 

Ajánlás

Azok, kik kezükbe veszik ezt a könyvet, s bensőből fakadó igény mutatkozik az üzenetek értelmezésére, egy újabb útjelzőhöz érkeznek nehéz és fáradságos útjukon. Legyen „kárpótlás” számukra az élmény, amit a többdimenziós nyelvezet gazdag képszerűségével, aggódó gondoskodással, néhol ragyogó humorérzékkel közvetít felénk.

A jövendölések egy olyan tér-időbe vezetnek bennünket, amit ebben a rohanó világunkban már réges-rég elfelejtettünk, s megértéséhez a „nyelvezet” újratanulása szükséges, ugyanis e nyelv a dimenziós kommunikáció alapja. Ennek tudatában a gondolatformák ilyen típusú közlése ráébreszt minket a más világokkal történő magasabb szintű kommunikáció lehetőségére. De ez a lehetőség csak akkor adatik meg számunkra, ha érettségünket bizonyítva letesszük névjegyünket oda, ahol egykoron voltunk, s elfoglaljuk méltó helyünket a Mindenségben.

Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy önmagunkkal számot vetve újraálmodjuk az álmot, amit embernek neveznek, s a különbözőséget, amit civilizációnak hívunk. Ha a felismerés megerősödik bennünk, hogy szerves részei, s nem különálló, kiváltságos egyedei vagyunk egy álomképnek, s a törvényszerűségek hatásai szoros összefüggésben kihatnak ránk éppúgy, mint minden anyagiban megjelenő szellemi idea – akkor felnőttünk.

Fogjuk fel a nagyszerűségét annak a lehetőségnek, ami megadatik nekünk a létezés e formájában, lássuk meg önmagunkat a Négy Építő tükörképében, hogy ez az út, amit Földnek hívunk, szabadon maradhasson a lelki fejlődés számára a Kozmoszban, s teljesítsük be, amiért teremtettünk egykoron.

A technikailag oly „fejlett” civilizációnk e nyelvezettel, s az ilyen jellegű üzenetekkel nem tud mit kezdeni. A jelenkori szemlélettől igen távol álló gondolatformák leképzésének értelmezése már nem sajátsága a kultúránk alapjának. Vagyis az alapot vesztettük el. E könyvben szereplő jövendölések hiánypótlók lehetnek, s mindez egy ragyogó mediális közvetítéssel fűszerezve.

A már megtörtént események, s a jövendő profetikus üzeneteinek befogadása a szellem szabadságának segítségével lehetséges. Mindig annyi üzenetet közvetítenek, amennyi információ feldolgozására képes mentális kapacitással rendelkezünk az adott pillanatban. A megértéshez szükséges kemény munka kikerülhetetlen a dimenzionálisan letarolt agy számára.

Az információk egy pontba fókuszálása, megfelelő történelmi jártassággal párosulva garantálja számunkra, hogy ezen próféciák ne maradjanak számunkra múló élmények.

Sokkal inkább eleven információ-érzeteket leképező, kommunikatív formává alakított jelrendszerek, amik a velünk való kapcsolatkeresés legőszintébb bizonyítékai. Így bepillantást nyerhetünk egy olyan információs rendszerbe, aminek valaha mi is a szerves részét képeztük. A szabad döntés terhe miatt, úgy ahogy a múltba, a jelenben is felelősség terhel bennünket. Ez lesz a jövőben megérlelődve tetteink bére, s mindannyian a képességeinkhez mérten alkotjuk majd az egységes egészet formáló Törvényszerűségek rendszerét.

Ezen mediális üzenetek fároszként világítva csalogatják a gazdagabb ismeretekre szomjas lelkeket, kik egy emberközelibb kultúra felé vezető utat keresnek. S fénylenek jelző gyanánt azoknak, kik benső indíttatásból valaha összetartozva közvetítették a kultúra terjedését a „felső világokból”.

Ezúton kívánok minden kedves Olvasónak ragyogó élményt, őszinte örömmel! Azoknak, kik benső elhatározástól fűtve mélyebben foglalkoznak a dimenzionális kommunikáció megfejtésével, ismeretével, ábrázolás technikájával, sok sikert kívánok erőt próbáló útjuk során!

Végezetül a mediális közvetítő fáradságos munkáját méltatva mondanék köszönetet Barasits Zsuzsának, ki a legtöbbet adta azzal, hogy számunkra is hozzáférhetővé tette a dimenzió-kommunikáció e gyűjteményét. Szívből kívánom, hogy személyes soraim helyett az olvasók jeles minősége érlelődjön be, s tegye oda e gyűjteményt, ahová az üzenők szánták!

Őszinte tisztelettel:
Robert de Sable
Newry. 01.22.2005

Kedves Olvasó!
Makacsul hiszem azt, hogy az élet nagy misztériumában semmi nem véletlen. Így az sem, mikor, kivel, miért találkozunk. Életünkbe vonzzuk azokat az embereket, akikkel "valami dolgunk van". Tanulunk tőlük, tanítjuk őket. Szeretjük őket, szeretni hagyjuk magunkat tőlük. Nincsenek bennünket meg nem érintő találkozások.
A sors kegyeltjeként hivatásom okán is nagyszerű emberekkel beszélgethetek, akik megosztják velem - s rajtam keresztül sokakkal - életük egy darabkáját. Kézről kézre adnak, ajánlanak egymásnak. Akik addig soha nem találkoztak, egyszer csak egymásra találnak. Én vagyok a láncszem, ami hiányzott köztük.
Egy ideig persze haragudtam a világra e "láncszemség" miatt. Mert azt gondoltam botor fejjel, hogy ez semmi dolog: összekapcsolni egymással az embereket.
Ma már nincs haragvás, s ebben - bármilyen furcsa - a Q segített. Zsuzsa ugyanis, amikor kezembe nyomta a nyomdából kikerült, friss illatú könyvet, azt mondta:
- Üsd fel valahol, s meglátod, üzen neked a könyv!
No, jó, lássuk! S láttam:

"ott van nyom néked
megjelez sok nem
indul őtőle indítva
fény ott vezeti
embert hozzád útra
lánc ég nagy szövi
mi néked fontos hírt
győzelemre viszi

nem lehet vészt menteni
ha mi néked
fény néptől hírt viszi
megjelenő siker nem jelzi
nagy látó hírét
noha már megjelent
sorok vitték
hírét indítom
meg lavinát
minél több ember
ismerje meg Zsuzsannát

nyomtatások nyom pontosítások
megjelenő találkozások
viszik jelenbe méltóságot
viszik ország felelősségét
veszik nyomon égi jelentését."

Hja, ha az égiek is rendjén valónak tartják a "láncszemséget"! Akkor egy újságírónak mi lehetne más a dolga, mint hogy ". minél több ember ismerje meg Zsuzsannát."?

Ajánlom tehát a könyvet, mert a világ nagy rettentő dolgai mellett benne van az általam vélt legfontosabb is: az ember maga, feladatával együtt. Ha megcselekedjük, mindenki a magáét, a hír célba ér. Köszönöm, barátném a könyvedet!
Luif Ibolya

Q Q Q

Barasits Zsuzsát közel tíz éve ismerem. Többször segítettem neki a "poharazás" útján, időnként alig követhető gyorsasággal kapott üzenetek lejegyzésében, majd feldolgozásában. Aki ezt átélhette, hétköznapi tapasztalása - nem pedig valamiféle vakhit - alapján győződhetett meg arról, hogy mindezt ugyanolyan természetességgel, bármiféle hókuszpókusz nélkül végzi, mint mikor kávét főz vagy telefonál. Utána pedig számára is felelősségteljes, kemény feladat, hogy kibontsa vagy legalább megközelítse az üzenetek értelmét. E szövegek számára is mindig újak, időnként kifejezetten idegenek: addig ismeretlen, akár más nyelvű neveket, fogalmakat tartalmaznak, nem olvasott idézetekre hivatkoznak. Ezeket biztosan nem ő írja. Nem is írhatná. Valahonnan közvetíti, transzformálja számunkra.
E különös, időnként archaikus, a szokott poétikai szabályosságoknak fittyet hányó verseket egészükben érdemes olvasnunk, nem pedig szavanként keresnünk, "szótáraznunk", mit is jelenthetnek, mondhatnak nekünk. Hagyjuk, hogy teljességükben hassanak ránk: nemcsak maguk az "írt szavak" fontosak, de a megértést segítő gyorsuló vagy lassuló ritmusok, a parttalanul áradó szövegeket mégiscsak tagoló, néha váratlanul előbukkanó, akár játékos rímek is. Mindenekelőtt mégis a valamennyi üzenetben közös lényeget érezzük át, gondoljuk tovább: az aggódást emberi és magyar jövőnkért; az óvást a nagyképű, önsorsrontó esztelenség, a környezetünk, a már "ödémás" Föld további pusztítása ellen; a figyelmeztetést a nagypolitika túlbecsült lehetőségeibe szédült, feladataikhoz gyakran fel nem nőtt "bűvészinasok" barkácsolása miatt, ami akár a "négy hatalom atomháborújához" vezethet.
Felelősségünk közös: rajtunk is múlik, hogy az írásokban gyakran felkínált "mentő szál" lehetőségével élünk-e - közösen továbbteremtjük-e Földünket, vagy pedig lakhatatlanná romboljuk. Még mindig nem késő, hogy fölébredjünk önteltségünkből, és - Madách Luciferének ironikus szavaival - "műkedvelőként" ne "fecséreljük el, rontsuk a főztet": a Teremtés nagyszerű lehetőségét. Ennél többre születtünk. De megtaláljuk-e hozzá igazi önmagunkat: a lelkünk mélyére rejtett isteni részt, szikrát? Felismerjük-e, hogy ehhez tudatosan elő kell segítenünk a nekünk osztott alkotóerő "hántolódását" a mindennapok felszínének salakja alól, túllépve annak anyagias, önző, kicsinyes csábításain, pillanatnyi vélt érdekein? Mi döntjük el egyénenként, mégis együttesen, valamennyiünk napi tetteinek közös eredőjeként: hogyan tovább?
Végezetül az sem lehet véletlen, hogy e szövegeket magyarul kaptuk, mitológiájukban magyar történelmi nevek lényegülnek át másik, ma is ható dimenzióba, és a "Q" című könyvben olvasható első versnek is a Magyarországról szóló gyönyörű, himnikus sorai így zárulnak: "embereket vezet vele ég fénykorába." Így: "vezet". Ez a dolgunk. Emese, Álmos, Kend - vagy az egyik versben közelebbi korból a "hírt vivő" Deák Ferenc - összhangot kereső bölcsességével, jövőbe látásával, "fényével". Mert csak így lehet.

Zalaegerszeg, 2004 karácsonya
Szigethy István

Q Q Q

Hej rege rejtem (344. Arvisura)
Mit hoz a jövő?
Kambaluki bavatott jegyzetei az Élet Templomából
Kr. E. 5038 - Kr.u. 1920. (m.t..é előtt 998 - 5960 m.t.é.)
Szuszi rovása (részletek)

Hatanah Léh városában született. Töbetben részt vett a beavatottak kiképzésén. Ennek befejezte után az Élet-Templomának tudói közé javasolták.
Hatanah tanítása szerint Földünk tudósai a Vízöntő világhónapban elérik azt a fejlődési fokot, melyet Kaltes-asszony birodalmában - a karnaki beavatottak szerint - a Szíriuszon már Kr.e. 5038-ban elértek. Ott a gombafényű halál borzalmas pusztítását látva úgy határoztak, hogy vitáik eldöntése végett többé nem folyamodnak háborúhoz, és nem háborúval oldják meg a problémáikat, hanem a természet titkait arra fogják felhasználni, hogy gondtalanabbá váljék életük...
Az Élet-Templomának tagjai között mindig van olyan beavatott bölcs és beavatott tanuló, aki megismeri azt a nyelvet, amelyet a maguk módján a szumírok is beszéltek. De ezenkívül megtanulják azt is, mi módon lehet megérteni a Kaltes-asszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket. .
Gondolatrezgések útján küldött üzeneteikkel mindig fenntartották egymás között kapcsolatukat.

Barasits Zsuzsa olyan kiválasztott, akinek sorsa úgy hozta, hogy ő maga is egy a "tanulók" közül, aki rögzíti Kaltes-asszony üzeneteit, az Istenasszony gyémántszemeiből érkező rezgéseket fogja, és életét arra tette fel, hogy ezeket lejegyzi és továbbítja.
A beavatottak régóta tűnődhetnek azon, hogy ha a Vízöntő-korba érünk, és a fény-halál titkát megszerezzük, akkor ezen tudást az emberiség a saját javára tudja-e felhasználni?
A másik nagy kérdés, hogy az emberiség milyen közös nyelven akar beszélni?

A mai "tanuló" - mint Barasits Zsuzsa is - üzeneteket kap és értelmez is, például:
.Napra írt szándék
ott vele had
felment választ
engedély
nekik nem támasz
ütközés
Száhán nyomában
Megfeneklés

Napra írt szándék: irodalmilag is értékelhető, de ha először ízlelgeti az ember, nem igazán érti, majd aztán beugrik egy lehetséges megfejtés: nincs koncepció, minden nap más-más szándék lesz úrrá az embereken, más érdek vezéreli őket.
ott vele had: e szándék mellett/mögött ott a haderő.
felment választ / engedély: e szándék a hatalmasokat felmenti az igazi felelősség alól, ők választanak egy hamis szándék szerint, s ők engedélyeznek is.
nekik nem támasz: tőlük Kaltes-asszony beavatottjai elfordulnak, a szellemvilág ezt a szándékot nem támogatja.
ütközés / Száhán nyomában / megfeneklés: a szent helyek területén az ütközés (háború) megfeneklik, nem lesz nyertese.

Azért próbáltam egy versszakot kiemelni, s elemezni, mert ebből kiderül, milyen nehézségei vannak, lehetnek az olvasó számára az 1999-ben kapott üzenetek befogadásának. Hiszen ezek értelmezése nem egyszerű, rá kell hangolódni az olvasásra. A kifejezésmód, az üzenetek típusai, jellemzői, a szavak, fordulatok megértése, értelmezése - hangsúlyozom -, hosszú, fáradtságos munka. Mindezt segíti, ha nem egy-egy kiragadott versszakot, részt, tanulmányozunk, hanem egy-két nap üzeneteit olvassuk el egyszerre. Igaz, elsőre akkor is úgy tűnik, hogy sok minden érthetetlen belőle, de az biztosan világos lesz mindenkinek, hogy ezek összetartozó, folyamatos egységként felfogható üzenetek az emberi világ számára. Az írásokból kiderül, hogy az üzenők tisztában vannak azzal, hogy az embereknek szabad akaratuk van, s ilyen módon maguknak is árthatnak. Az üzenetekből világossá válik, "fentről" nyomon követik az emberi történéseket, véleményük van rólunk, s ezt megpróbálják tudtunkra adni, azért, hogy meglátásaik befolyásolják világunkat. Tudatosítani szándékoznak minket, hogy cselekedeteink hatással vannak a kozmosz egészére, jó és rossz irányba elmozdíthatják a természeti egyensúlyt.

Hogy kik ők, akik az üzeneteket adják? Nagy kérdés.
Mi a szándékuk? Nagy kérdés.
Miért teszik? Nagy kérdés.

Az üzenetekből felsejlik, hogy egységes szellemi világot képviselnek, s hogy több "tanulónak", beavatottnak jeleznek, üzennek. Az emberiségről, nemzetekről, s a szent, fontos helyekről regélnek, megpróbálják a bolygónkon történteket a szellemi-lelki- cselekedeti történés szálaihoz visszavezetni. A jövőt így érzékeltetik, és sejtetik, hogy ők tudatában vannak az elkövetkezendő időszak lehetséges történéseinek. Egyik fontos üzenetvonaluk, hogy a rossz cselekedetek térnyerése elpusztíthatja a természetet, hatalmas katasztrófák okozója lehet.

Mi a rossz cselekedet? Nagy kérdés.
Mely cselekedeteknek mi a következménye? Nagy kérdés.

Ezekre csak az üzeneteknek részletes tanulmányozása után kapható válasz.

Hogy ezek a versek üzenetek-e odaátról, a szellemi oldalról, az is fontos kérdés. Vagy hogy Szuszi Arvisuráinak folytatásai-e, esetleg a mindennapokban megfogalmazódott kérdéseinkre adható válaszok, vagy a természeti törvényszerűségeknek a sorsunkban megnyilvánuló lenyomatai? Ha a Zsuzsa által leírtakat az Arvisurával, mint lehetséges szellemi elődjével hasonlítom össze, a kép ellentmondásos, de egyben összefüggő rendszert is mutat.
Ellentmondásos a verselése miatt, mert az Arvisura más formában íródott szellemi üzenet, ugyanakkor lehet folytatása is, hiszen benne foglaltatik, hogy a jövő Arvisuráját Szuszi rója - a Barasits Zsuzsa által közvetített üzenetek folyamatosan a jövőről hoznak hírt.
A hírei közé, hasonlóképpen a Paál Zoltán-féle Arvisurához, beleszövődnek a szellemi, isteni, emberi hierarchiák mintái, a világ törvényeinek, értékeinek átvilágítása, bemutatása, az emberi-kozmoszi lét lényege - nem éppen a ma divatos filozófiák szerint értelmezve. Emellett a rítus, a vallási elképzelések mibenlétéről, jövőjéről alkotott szellemi világkép is körvonalazódik Zsuzsa versszerű jövőlátásában, olyanformán, mint az előbb íródott Igazszólás múltba tekintő, sámáni történeteiben. Lehet, hogy a kettő kiegészíti egymást, így együtt egész, egy most is íródó szellemi, sámáni üzenetfolyam része, az Akasha krónika általunk, magyarok által íródó, előjövő, megjelenülő változata.

Barasits Zsuzsa személyisége számomra a "tanuló", az üzenetet fogadó ember képét szimbolizálja, a nyitottsága, szókimondása, őszintesége, tisztaságra törekvése teszi az én szememben alkalmassá az üzenetek fogadására. Hiszen nem mindegy, hogy ki a kiválasztott. A szemem előtt vált hétköznapi emberből e tulajdonságai révén üzenetkapóvá, később saját üzenetei megfejtőjévé, hiszen az elején még monotonon jegyezte le a különböző módokon érkezett üzenéseket. Lénye számomra biztosíték, hogy amit kap, hiteles, folyosó nyílik meg általa a másik világba.
1993 tavaszán találkoztam vele először egy filmforgatás során, korábban nem ismertük egymást, nem is tudta kiről, miről készítem filmem. Az akkori munkafázisban igazából még magam sem tudtam, készülő filmemnek ki, s miképpen lesz a főszereplője. Ő erre és még számtalan általam fel sem tett kérdésre is érvényes választ adott már akkor - mint utóbb kiderült. Az 1993-as forgatáskor Magyarország jövőjéről is beszélt, évekre, hónapokra pontosan lebontva vetített előre eseményeket, melyek - úgy ahogy a filmben is látható - később bizonyíthatóan bekövetkeztek az ország történetében. Az "Ősök ösvényén" című film - benne a Barasits Zsuzsával forgatott részletek - először 1995-ben volt látható az MTV-n, a jövendölés pedig az 1999-ben bekövetkezett déli szomszédainkkal való összetűzésről szólt. Zsuzsa figyelmeztetett, a magyarok viselkedésén múlik, hogy lesz e ebből a délszláv konfliktusból világháború. Szerencsére nem lett, de nem kis meghökkenésünkre, azt mondta, a háborús helyzetet követő 4-5-ik évben Magyarországnak "halott híre" van. Azt hiszem, ez a jövendölés is sajnos beteljesülőben van, hiszen - a politikai hovatartozáson túlemelkedve - azt mindenki érzi ezekben a napokban, hogy az ország szellemi mélypontra érkezett, imígyen a jövendölés beteljesedni látszik. A fentiek miatt számomra értékes, elgondolkodtató, fontos üzenetet hordozó mindaz, amit Barasits Zsuzsa így vagy úgy közvetít a szellemi világból felém, felénk

H.Gy., filmrendező
Hej regő rejtem ... Mit hoz a jövő?

Q Q Q

Használati utasítás
valamihez, ami olyan, mintha verseskönyv volna

Egyike vagyok azoknak, akik még nyers állapotukban ismerkedhettek meg Barasits Zsuzsa páratlan szövegeivel. Nem volt könnyű helyzet: Zsuzsa arra kért, segítsek a folyamatosan lejegyzett szöveg verssé tördelésében. Mondhatom, nem tudtam, mire vállalkozom!
Napokon át tartó kínlódás volt a kezdet. Olvastam, olvastam, és az volt a benyomásom, ezt az abrakadabrát én az életben nem fogom megérteni. Nem stimmelt a nyelvtan, tucatszám zúdultak rám az érthetetlen szavak, nem állt össze semmilyen általam ismert ritmus. Mikor azt hittem, megvan, kiderült, az ellenkezője sem igaz. Ha nekem így volt jó, Zsuzsának biztosan úgy. Hol az elvekben nem értettünk egyet, hol a gyakorlatban. És aztán valamikor a harmadik nap délutánján a helyzet elmozdult a reménytelen holtpontról: az egyik szövegben végre felcsillant valami, amihez hasonlóval már találkoztam életemben. "Világnak világa. keservesen kínzatol." - motozott bennem az Ó-magyar Mária-siralom hétszáz esztendős szépség-varázslata.
Attól fogva nem volt vita, ment a munka. Csak annyit kellett tennem, hogy becsuktam a fülem, és nem megérteni akartam rögtön, első nekifutásra a szöveget, hanem hagytam, hogy a karjára vegyen a szöveg zenéje. Azok a furcsa szavak, kanyargó fordulatok forgó-zuhanó-zúgó áradatként sodortak, elborítottak, megmerítettek magukban, és mikor levegő után kapkodva a felszínre buktam az első olvasás végén, nagyjából volt fogalmam arról, milyen a vízár. Mikor újra belemerültem, már otthonosabban éreztem magam: itt-ott felismertem a homokpadokat és zátonyokat, víz alatti sziklákat és forgókat, emlékeztem rá, itt tüzes volt, ott jeges. Már szét tudtam választani a lényeges elemeket, már kezdtek kirajzolódni a fő vonulatok.
Voltaképpen ennyi a használati utasítás.
Kedves Olvasó! Ne akard rögtön érteni! Hagyd, hogy hasson. Úgy olvasd, hogy csak a zenéjére figyelsz. Azután úgyis összeáll. Igaz, először az érzelmeidben, az idegvégződéseidben. Abba már beleborzongsz. Az értelmedben majd jóval később indul meg a felismerési folyamat. Ne siettesd. Ne kapkodj. Itt nincs határidő. Ez nem teljesítményre megy. Hagyd, hogy hasson. Fog.
Vándor Anna

Q Q Q

Kedves Zsuzsa!
Könyved nem csak lenyűgöző adathalmaz, sokkal több annál: egy - csak az ősi tanokban fellelhető - tanulmány, az emberiség megmentéséért...
Nem tudom, hogy hány hónapot, évet vett el életedből mindaz és milyen folyamaton mentél át, míg eljutottál az Úton eddig.
Nem tudom, talán soha nem is fogom felfogni azt, hogy életed jó részét feláldoztad embertársaid érdekében azért, hogy észhez térjenek...
De Zsuzsa, ne ámítsd Magad: láthatod, hogy az emberek nem akarnak megváltozni. SEMMILYEN információ nem kell nekik, ami a változásra rábírná őket, hiszen akkor szembe kellene nézni önmagukkal, önmagunkkal és az nem mindig kellemes. De ezzel ne törődj, mert az úton végig kell menni: keményen és tekintet nélkül. Mond csak és írd, vagy vedd Arany hitvallását: "Írj. Mindegy, hogy mit és kinek. Csak írj. Egyszer, majd aki érti, elolvassa..." És Aranyt ma olvasni, egy évszázaddal később, lelki békét hozó élmény. Lehet, hogy nem vagyunk sokan még készek arra, hogy mindezt megértsük, lehet, tán a következő nemzedéknek írsz, üzensz, mégis tedd a dolgod, ne fáradj, és ne nézd csak a célt.
Azt írom, amit érzek: e nagy értékű könyv egyenlőre azoknak szól, akik még nem hasonlottak meg a PÉNZ bálványa előtt emberi tartásukban. Azoknak az egyszerűen élőknek, akiktől ma sem idegen a póztalan élet, a dolgos munkás napok fárasztó robotja, és akik ezért szerény véleményem szerint jelesen majd oda jutnak, ahova a jelenlegi földi hatalomban "jeleskedők", a törtetők, képmutatók, júdásarcúak csak vágyakoznak.
Hitvallásod, küldetésed emberi. Sorsod is az. Viseld mindkettőt oly módon, ahogy azt születésed előtt felvállaltad: messianisztikus éleslátással a múlt és jövő útvesztőiben. Ehhez kívánok annyi erőt, melyet a Mindenható kiszabott Rád, hogy feladatod ne legyen félmunka és okolásul, akár mondhatnám, hogy okulásomra is, megláttasd azt, amire más nem képes a Jövő Szellemei által.
Az Úr adjon egészséget Neked Föld-mentő munkádhoz és társakat, hogy munkád ne legyen bevégezetlen....
Barátsággal és szeretettel üdvözöl:
Boros Béla István

Q Q Q